(Hozzátéve, hogy valószínűleg Emma sem ilyen értelemben nosztalgiázik): azért elég sokan vannak - 1%-nál sokkal többen -, akik vesztesnek érezhetik magukat. Borzasztó sokan lecsúsztak az amúgy sem túl magas életszínvonalukról. 

De egyébként igen, nagyjából erre gondolok: hiába szépíti meg az idő az emlékeket, azért azt nem lehet elfeledni, hogy akkor sokkal rosszabb volt. Vagy nehezebb. Ez nem azt jelenti, hogy harminc-negyven éve mogorvábbak lettünk volna vagy rosszkedvűbbek. Ugyanúgy szerettünk, utáltunk, mint ma, ugyanúgy sírtunk és nevettünk. Éltünk. Csak sokkal nehezebben, sokkal rosszabbul.