A lenti részlegen 43 ágyas szobákba helyeztek el minket, minden szobához tartozott saját zuhanykabin. Úgy emlékszem, van egy egy ágyas szobájuk, ami kibérelhető vagy az "extra" eseteket helyezik el benne.

 

Pl. volt egy fiú, aki transzszexuális volt, így egy időre ő lakott benne.

 

Nem tudom, Tündérhegy vagy a Thalassa Ház milyen, de sztem a Balassa utcában elég lazák voltak a szabályok - élni és élni hagyni -.

Én pl. majdnem minden nap délután hazamentem tornázni, "otthon lenni", gyógyszerosztásra értem vissza. Talán szóltam a nővérnek vagy az orvosnak, de nem kellett kimenő papírokkal szórakozni minden nap.

 

Persze gondolom, mindenkire egyéni szabályok vonatkoztak...

 

(Barátnőm, aki Tündérhegyen feküdt, mesélte, hogy ott pl. kimenőt kellett kérni, ha be akart menni az ember a városba, nem mehettek együtt ki, nem járhattak át a közeli másik kórház büféjébe, stb...)

 

Ha már itt tartunk, sztem nincs is értelme annak, ha terápiás osztályon "jól bezárják" az embert. Jól kiesik a hétköznapokból, kórházfüggő lesz.

***

 

Volt mozgásterápiás óránk(ebből kétféle), művészetterápia(festés), relaxációs óra(ez nem mindenkinek), verbális csoport(ebből volt a legtöbb alkalom), +hetente egy nagycsoport.

 

Két kisebb csoportba osztottak minket - a nagycsoportot kivéve minden óránk külön volt, sőt, más szakemberekkel.