A mostani, abszolút összegben 25 000 milliárd forintos adat csúcsnak számít, a 84,6 százalékos GDP-arány is csak egyszer volt kicsivel magasabb, négy évvel ezelőtt, amikor Kósa és Szijjártó urak a görög összeomláshoz hasonlították – minden alap nélkül – a magyar helyzetet, aminek nyomán a forint mélyrepülésbe kezdett. Tavaly december vége óta a teljes állomány 1840 milliárd forinttal emelkedett, ilyen mértékű növekedésre a válság mélypontja óta nem volt példa. Ebben szerepet játszott az is, hogy Orbánék trükköztek az év végi adattal, hogy 80 százalék alatt tarthassák a mutatót: leálltak az állampapír-kibocsátással, és a tartalékok terhére költekeztek.

Ezt aztán ez év elején rohamtempóban pótolták, és folyamatosan követhető volt, ahogy hétről hétre nő az adósság részben az új hitelfelvételek, részben pedig a forint gyengülése miatt. A durva negyedéves szám senki számára nem volt meglepetés, a kormánynak tehát volt ideje felkészülni arra, hogy korrekt magyarázatot adjon az okokra. Ehhez képest mind a Fidesz, mind pedig az NGM közleménye nyilvánvaló hazugságokat és önmaguknak is ellentmondó érveket tartalmaz. Nem szégyellik azt állítani, hogy az államadósság csökkenő pályán van, miközben az adatok és a trendek ennek éppen az ellenkezőjét mutatják.
Pontosan négy évvel ezelőtt, 2010 első negyedévének a végén a tartozásunk bruttó összege 21000 milliárd forint alatt, GDP-aránya pedig 83 százalék alatt állt. Ehhez képest a növekedés vitathatatlan. Orbánék tényleges csökkenést csak 2011-ben értek el, méghozzá a magán-nyugdíjpénztárak vagyonának felhasználásával. 2012 óta az államadósság ismét folyamatosan növekszik, időnként stagnál, szó sincs semmilyen csökkenő pályáról, hiába szorítják minden eszközzel a hiányt 3 százalék alá és hiába javítja a büdzsé egyenlegét évi 250 milliárd forinttal a korábban a magánpénztárakba fizetett járulék.
NGM közleménye igazi gyöngyszem, a hazugságok logikai bukfencekkel keverednek benne. Nem csupán azt állítják, hogy csökkenő pályán van az adósság, de azt is, hogy a kormány képes volt saját erőből finanszírozni és kézben tartani azt. Ebből egy szó sem igaz, ami egyébként a magyarázkodás másik részéből ki is derül: az NGM szerint a mostani növekedés fő oka a 3 milliárdos dollárkötvény-kibocsátás, azaz nagy összegű külső hitelt vettünk fel azért, hogy a lejáró tartozásainkat fizetni tudjuk. Ez történik egyébként évek óta, a régi hiteleket újakkal pótoljuk, ahogy például a kétszázalékos kamatozású maradék IMF-kölcsönt sikerült tavaly 4,5 százalékos piaci hitelfelvétellel kiváltani, amit a közlemény egyébként nagy sikerként említ

Ehhez képest apróság, hogy az NGM szerint az első negyedévben a mi GDP-nk nőtt a leggyorsabban az unióban, holott például a románok és a lengyelek is jobbak voltak nálunk. Ezzel együtt a GDP-adat valóban szép, és alapot ad ahhoz, hogy éves szinten akár 2,5 százalékkal bővüljön a gazdaság, köszönhetően főként a 30 százalékkal megugrott gépjárműexportnak és az uniós támogatású beruházásokra alapozva száguldó építőiparnak. Mindez azonban kevés a csökkenő adósságpályához: elemzők szerint ahhoz 4 százalék feletti éves növekedésre lenne szükség, amire még Orbánék optimista középtávú prognózisai szerint sincs esély.