Ma este három olyan barátommal beszélgettem, akikkel együtt jártunk gimnáziumba a Barcsay utcában. Négyünk közül már csak én lakom Pesten, de mind itt dolgozunk. Ketten, akik kocsival járnak, sokat panaszkodtak a forgalomra. A harmadik, egy belváros-közepi gimnázium igazgatója viszont ugyanazt éli meg, amit én: megint lehet sétálni a Belvárosban, ki lehet ülni kerti padokra, és - mint mondja - nyitott ablaknál lehet órát tartani, ha az embernek arra szottyan kedve.