Hát ha még a társadalombiztosítást is hozzáadom... Minél belebb belvárosban laksz, annál korábban dobod fel a pacskert, annál kevésbé terheled a nyugdíjkasszát. Igaz, cserében amíg fel nem dobod, többet jársz orvoshoz. :-)

Viccen kívül: laktam két évet az Erkel utcában. Odáig rendben, hogy a Csariba való leugrás 5 perc volt, és tényleg nem kellett autózni hozzá. De életem legdepressziósabb két éve volt az állandó parkolóhely keresés, kutyaszar kerülgetés miatt, miközben kb. félévente törték fel a kocsimat. Ráadásul havonta egyszer tuti elkaptam valami felsőlégúti szarságot. Semmi komolyat, de akkor is. Teljesen komolyan azt gondolom, hogy az életminőségem jelentősen rosszabb volt, pedig jó állapotú ház, legfelső emeleti, napos, csöndes lakása volt, nagyon kedves, idős szomszéd nénikkel, és jó lakóközösséggel. A legnagyobb zaj az volt, hogy az elsőn lakott egy cigányzenész család, ahol az apa időnként vett egy zongorát, felújította, majd eladta. Ezért "kénytelen" voltam azt hallgatni, hogy próbaként Chopint, meg Bachot játszik, miközben én a nyitott ablaknál olvasok. Na, ezt azért valahogy még el lehet viselni. :-) Aztán az is lehet, hogy csak én nem vagyok belváros kompatíbilis.