Érdekes topik! Nekem régóta van egy olyan érzésem, hogy szubjektíve senki sem él át halált. Mindig csak mások halálát tapasztaljuk, a sajátunkét sosem.

Vagyis például a bűvész számára az a forgatókönyv nem létezik, hogy megfullad. Ilyet csak mások tapasztalnak. (hogy miért, az is egy kérdés)

Tehát egy szubjektív létélmény sok-sok elágazáson mehet keresztül, és ezeket a párhuzamosan futó szubjektumokat egy felettes Én "menedzseli". Amikor úgy dönt, hogy egy szálának tapasztalásaira nincs szüksége, akkor annak a szálnak (szubjektumnak) akkor jön el a végítélet napja, megszólalnak az égi harsonák. Vagy leszállnak az UFO-k. Kinek-kinek a hite szerint.

Csak tűnődöm: ha elég tiszta az a szál, akkor "maga mellé" veszi. Aki akkor tudomást szerez a többiről, akik szintén ő. Lehet, hogy így leszünk majd mindenhatóak. Először csak "egyhatóak" vagyunk, aztán "kéthatóak". Építjük magunkat.

Az egész Univerzum rezgések óceánja, ami valószínűleg elég nagy ahhoz, hogy a sok-sok szubjektum számára helyet adjon a tapasztaláshoz. Egy rezgés pedig nem tűnhet el úgy, hogy volt - nincs. Folytonosság van - örökkévalóság.