Pető Ádám: Szarkáspuszta beszámoló

Az endurocross bajnokság soron következő fordulóját már nagyon vártam, hiszen a kezdés nem úgy alakult ahogy azt szerettem volna, de bíztam benne, hogy most minden másképp lesz. A szombati napra az előrejelzés azt mutatta, hogy esőt várhatunk délután 1 órára, amit szorgalmasan vártunk is, mivel a pálya elég poros volt.
A felvezető körben próbáltam figyelni a pálya új részeire, volt is bőven ilyen az erdőben. Igazából, már a felvezető kör alatt nagyon megtetszett a pálya, egy olyan ritmust találtam az enduro nyomon, ami nagyon-nagyon tetszett. A rajtom kiválóan sikerült, ami nagyon meglepett igaz, hogy a tokodi futamon is sikerült 4.-nek eljönnöm a rajtnál, de ezúttal az 1. helyen voltam a rajt utáni kanyarban, emlékeim szerint utoljára 2009-ben a II. osztályban volt egy ilyen rajtom. Kulcsfontosságú és egyben elengedhetetlen volt ez a rajt ahhoz, hogy így sikerüljön a verseny. Az első körben 3-an próbáltunk kicsit elszakadni a mezőnytől és én voltam az élen. Igyekeztem minél kevesebbet foglalkozni a mögöttem zajló eseményekkel és annál többet figyelni előre.

Az első kör végére nem tudtam jelentősebb előnyt összeszedni így a 2. kört is szinte együtt kezdtük meg. A pálya felénél volt egy feljáró, ami nem volt egy nehéz feljáró egyikünknek sem, viszont nagyon meglepődtem amikor odaértem, és a közel 100 fős mezőny végével találkoztam, akik az első körüket próbálták abszolválni. Tudtam, hogy ez a feljáró akárcsak a rajt vízválasztó lehet a verseny folytatását nézve, itt ugyancsak szerencsém volt, hiszen a 25-35 emberből álló sorban találtam 1 méter széles folyosót, ahol a sor elé tudtam kerülni és szinte időveszteség nélkül tudtam folytatni a versenyt, ezzel sikerült megalapoznom az előnyömet a továbbiakra.

Próbáltam a kezdeti lendületemet megőrizni és minél jobb ritmusban egyenletes motorozással védeni az előnyömet. Kívülről lehet, hogy unalmasnak látszott, hogy 1,5 perces előnnyel motorozom az élen de belül igazán idegőrlő volt, hiszen az ember nem tudja, hogy a mögötte lévő versenytársak közelednek, vagy esetleg távolodnak, illetve nem lehet tudni a fizikai állapotukról sem, emiatt volt bennem egyfajta feszültség, amit nem is igazán vettem észre, csak amikor a verseny felénél iszonyatosan fájt a tenyerem, hiszen egészen eddig őrülten szorítottam a kormányt, ezt követően próbáltam másképp fogni, de már késő volt, a hólyag már ott volt a tenyeremen. Itt aztán minden egy fokkal nehezebb lett, hiszen a kezem olyan mértékben fájt, amilyet még sosem éreztem korábban és ekkor még csak a verseny felénél jártunk (!).

Igyekeztem magamat bíztatni, hogy képes vagyok rá, de nem mindig sikerült. Őszintén fogalmam sem volt 2 körig, hogy hogyan fogom kibírni a végéig, de aztán már láttam az órát, hogy 34 perc van hátra, úgy éreztem, hogy ezt meg kell tudnom csinálni. Az utolsó 2 körben már eszembe jutott, hogy talán sikerülhet megőriznem 1. helyet, de próbáltam minél kevesebbet gondolni erre és csak motorozni úgy, ahogy tettem azt addig is. Az utolsó kört megkezdve 1 perces előnyöm volt a 2. helyen motorozó Csorba Ákossal szemben, így egy kicsit vissza is vettem a tempón, hiszen már a kezem sem igazán bírta a megpróbáltatást. Az 1 perces előnyömből aztán a célba érkezéskor már csak 20 másodperc maradt, de ami a legfontosabb, hogy életemben először sikerült a kategóriámon felül az abszolútban is nyernem, amit alig tudtam elhinni, nagyon-nagyon örültem ennek az eredménynek, úgy érzem ez egy fontos mérföldkő a karrieremben. A hála elengedhetetlen, így szeretnék köszönetet mondani a családomnak, barátaimnak, segítőimnek, szurkolóimnak : Ambrus Zoltán, Motomax Team, Motul, Gold Fren, Moto-Complet, LM Suspension, USWE , Horváth Gábor, Bomix benzinkút, Kubota Magyarorszag , Jászfényszaru, Perlaki reklám

A király képeket ismét Kekének köszönhetem: www.kekefoto.hu