Kedden egy előadáson voltam, ahol verseket szavaltak, illetve énekeltek. A címe: Magyarok a Kárpát-medencében. Azért nem tudom, hogy nevezzem, mert szokatlan módon délelőtt fél tizenegykor került rá sor. Ketten tartották, az egyikük Benkő Péter, a másikuk Kurkó József, ő gitározott és énekelt is, mindkettőt nagyon jól. Wass Alberttel kezdték és azzal is fejezték be, de az előadott versek jók voltak, szívesen hallgattam őket. Az időpontból következik, hogy a legtöbb hallgató nyugdíjas volt, ezért aztán az első, legföljebb a harmadik sor után már rájöttek, mi fog elhangzani, mert az előadó nem mondta be a verscímeket. Egyébként Janus Pannoniustól Weöres Sándorig terjedt a lista. Utóbbitól nagy-nagy örömömre az Éjszaka csodái hangzott el.  Amikor Kurkó Józsefről elmondták, hogy a Turay Ida színházban ő játssza Rómeót, nem csodálkoztam, a vékony, fekete, égőszemű fiatalemberhez nagyon illett ez a szerep. 

Itthon azon kaptam magam, hogy folyton azt dudorászom: míg a földön ember él, a költő visszatér. Egyszóval, nem bántam meg, hogy elmentem.