Mindkét állatással lehet vitatkozni.

"Az általános iskolai politechnika és a technikumok négy évig heti egy egész napos + négy nyár egy-egy hónapos termelési gyakorlata is tehet arról, hogy az 50+ korosztály oly kevéssé tud nyelvet, mert az a rengeteg idő elég lett volna egy nyelv megtanítására."

Ehhez még vegyünk hozzá két hét nyári építőtábort, a tíznapos biciklis vándortáborozást és az iskolai egyhetes nyári "gólyatábort", és még mindezek mellett meg lehetett tanulni két nyelvet B2 szintre érettségiig. Persze ez nem volt általános. A hetvenes-nyolcvanas években az emberek nyolcvan százaléka számára fölösleges, kihasználatlan és kihasználhatatlan képesség volt az idegennyelv-tudás. Épp ezért, viszonylag kevesen is fáradtak azzal, hogy megszerezzék. Miért is tették volna? Az kötelező oroszt rosszul és rossz hatásfokkal tanították, ráadásul ezzel a nyelvvel szemben volt egy kifejezett ellenérzés is az emberekben, a megelőző harminc év történelmének következményeképp.

"Megfordítva: jelenleg a túlzott nyelvtanulás veszi el az időt a gyakrolati ismeretek megszerésétől, és egyáltalán a - hatékony(talan)abb - termeléstől..."

A jelenlegi iskolai idegennyelv-oktatás épp olyan rossz, mint volt az orosz a mi időnkben, bár az angolt, vagy a németet sokkal jobban tudnák már a kölkök iskoláskorban is használni, hála az Internetnek. Régen volt a politechnika mellett idegennyelv, ma viszont nincs az idegennyelv mellett politechnika. A különféle művészetinek nevezett oktatások meg nem adnak a hétköznapi életben hasznosítható kompetenciát. Otthon sincs igazán lehetőség a praktikus képességek elsajátításához. Annak idején apámmal közösen szereltünk autót, fűnyírót, építettünk központifűtés-rendszert, házitelefont stb.. Igazból egy mai, korszerű autót már nem igazán lehet otthon szerelni, sőt még piszkálni sem érdemes. A háztartásban előforduló műszaki berendezések nagyrésze eleve úgy van tervezve, hogy hozzá se lehessen nyúlni célszerszámok nélkül - bár ez szerintem nem feltétlenül baj.

Mindezek mellett azért lenne helye egy általános technikai képzésnek, hogy legalább a hétköznapi embert körülvevő alapvető technikai eszközökkel megismerkedjenek. De amit én még ez elé sorolnék, az egy alaposabb állampolgári ismeretek képzés. Mi kell ahhoz, hogy munkába álljon? Milyen jogai és kötelességei vannak munkavállalóként vagy közalkalmazottként, mi kell egy adóbevalláshoz és hogyan kell azt kitölteni. Számtalan pályakezdőt vettem már fel, látom, hogy mit küzdenek azzal, hogy a munkaszerződést, vagy a bérjegyzéket értelmezzék, vagy egyáltalán eszükbe jusson, hogy az adóazonosítót kiváltsák.