Szóval akkor az ígért beszámoló,lehet, hogy kicsit össze-vissza lesz,pedig hagytam kicsit leülepedni az élményt tegnap óta.

Anyám tyúkja 1. - A magyar irodalom kötelező versei

 

Fan-tasz-ti-kus volt! :-) A végén hosszú-hosszú taps a nézők részéről,amiből én is kivettem a részem természetesen és egy megható gesztus : a színészek is megtapsolták a közönséget.

Szinte az egész társulat szerepelt, nem tudok rosszat írni senkiről.  A koncepció szerintem az volt, hogy ne szavalatok hangozzanak el, hanem a szövegek eljátszása jó értelemben hanggal, hangsúllyal, néha egyedül, hosszabb versek esetén több színésszel. A színpadkép egy falusi (kisvárosi) hagyományos tornácos házat formázott, székekkel, amit én úgy fejtettem meg magamnak (hogy miért is ilyen lett), hogy azt üzenje, a vers mindenkié. Egészen új értelmezést adott pl. Ficza István a Szeptember végén-nek: a kicsit sértődött, fiatal és féltékeny Petőfit szólaltatta meg, a tegnapi előadásban itt volt a második nyíltszini taps. Az elsőt Takács Nóra Diána kapta Csokonaiért, A Reményhez. Úgy tudta elmondani, olyan lemondón és cinikusan,hogy még nevetni is lehetett. Lehet, hogy ez így leírva nem hangzik túl jól,de higgyétek el, remek volt. Vajda Milán is remekül, mintegy sztorizgatva adta elő A négyökrös szekér c. verset. Tulajdonképpen azt mondhatom, hogy minden költemény és minden előadás remek volt, de számomra volt néhány, ami különösen megragadó volt. Pl. tudom,hogy nekem még meg kell ismerni  Weöres Sándor költészetét,mert az Öröklét és Az éjszaka csodái elvarázsoltak, és általában, ha meghallok egy-egy Weöres-művet valahol véletlenül, az mindig "eltalál". Vörösmarty A vén cigányát Pogány Judit adta elő és itt az az emlékem "ugrott be", amikor először hallottam ezt a verset elszavalni egy számomra nagyon kedves embertől és rájöttem, milyen csodálatos költemény, pedig nem is profi művész adta elő, hanem egy olyan valaki, aki szerette ezt a művet. A Betlehemi királyokat is humorosan-kedvesen adták elő, a királyok Csuja,Gálffi, Znamenák, Takács Nóra Diana Mária, Pogány Judit pedig a narrátor. A királyok egymás szavába vágnak, Mária pedig úgy mondja az utolsó sort, hogy fölkacag a nézőtér. A fülemile Für Anikó és Kerekes Éva előadásában szenzációs, az is külön tetszik,ahogy a férfi szerepeket alakítják. Egyáltalán, jó volt, hogy a férfi- vagy női versként megszokottakat ellenkező nemű színészek szólaltatták meg.

Még hosszan-hosszan írhatnék, de szerintem mindenki,aki szereti a verseket (még ha ezek javarészt "kötelező versek" is), menjen, nézze meg,nem fogja megbánni!

 

A közönség vegyes volt, pedig azt hittem valamiért,hogy javarészt nők lesznek,de nem, minden korosztály és nem képviseltette magát:) Úgy gondolom,hogy a diákok, ha kicsit is fogékonyak a lírára, ebből az előadásból megérthetik,hogy a kötelező versek nem azok a tankönyvízű szövegek,amiknek tünnek, hanem élő alkotások és sokféleképpen mondhatók, értelmezhetők.

 

Nekem volt a szünetben egy kis magánprogramom is, megnézhettem a színház fodrászatát, jelmeztárát, kicsit beláttam a kulisszák mögé is. Mind a fodrászat,mind a jelmeztár apró,de valahogyan otthonosnak tüntek.

 

Ja és mint tavaly a költészet napján, most is "találtam" az utcán verset: A Károly krt. sarkán a Dob utcánál van egy nagy kő, arra volt most kitéve Tóth Árpád Körúti hajnal c. verse (ami egyébként Epres Attila interpretálásában elhangzott a színházban is).