Az építőipari középiskolák nyári gyakorlatának azért volt annyi előnye az iskola épületében év közben folyt felvakolom–lekaparom módszerével szemben, hogy ott láttuk a munkánk eredményét. Ma is gondolok erre, ha az akkor épült olyan házak mellett elmegyek, amiben falaztunk, vakoltunk.

A nyári egy hónapról eszembe jut egy kis csíny, amit elkövettünk. Egy pestlőrinci iskolaépületen dolgoztunk, majd a hónap végén, az utolsó napon egy zsákba gyűjtöttük a használhatatlanná vált munkacipőinket. A Marx térig menő villamosra felszálltunk, majd a végállomáson otthagytuk a peronon a zsákot. Szegény villamosvezető a szerelvény másik végére sétálva észrevette a zsákot és felvitte a diszpécserekhez. Nem tudom, hány évig őrizhették azt a Talált tárgyak osztályán...