Én is összefoglalom:

 

Az általános iskolában politechnika volt, nem emlékszem, hogy milyen óraterheléssel. (a mi fiúosztályunk a hatvanas évek elején a Récsey buszgarázsban reszelte a kalapácsokat.).

 

A hatvanas évek elején a technikumokban (ez majdnem olyan, mint a mai szakközépiskola) heti egy egész nap volt a műhelygyakorlat. (Mi általában az iskola pincéjében falaztunk (majd lebontottuk), illetve vakoltunk (majd lekapartuk) és ácskötéseket készítettünk.)

 

A gimnáziumokban is volt heti egy nap, pl. csokigyárban.

 

Az egyetemen (és valószínűleg a főiskolákon is) minden nyáron egy hónap volt a kötelező termelési gyakorlat, illetve pl. a (talán egyhetes) geodéziai mérőtábor. A Műegyetem megkapta azt a Balatonkenese végén lévő épületcsoportot a MÁV-tól, amit a löszfalcsúzsás miatt a vasúti pályát a Balaton vizébe (!) helyező építők használtak korábban. Mi pedig azt mértük, hogy mennyit csúszott a hegy a Balaton felé az előző évhez képest.

 

A felsőfokú műszaki iskolákban a szakmai középiskolákból és a gimnáziumokból jöttek előmenetelének plasztikus leírása nagyon pontos volt az alábbiakban, én is ezt tapasztaltam. A technikumból jöttek oly magabiztosak voltak (én is), hogy nem vették észre azt, amikor a gimnáziumból elhúztak mellettük.

 

Még egy akkori tapasztalat: a vidékről jöttek sokkal jobbak voltak matekból és nyelvből, mint a pestiek. Talán mert ott kevesebb volt a csábító szórakozási lehetőség és a bennük lévő kisebbségi érzés is sarkallta őket.