Na most én például poroszos szellemű iskolába jártam általánosba és gimnáziumba is és nagyon jól éreztem magam, de ezzel így voltak a többiek is, az osztálytársak.

Élveztük, hogy követelnek, hogy dolgozni kell, talán még azt is, hogy fegyelmet tartottak a tanárok.

Persze nem mindent tanultunk mi sem szívesen, de azt is kellett, nem volt pardon.

Nagyszerű tanáraink voltak, sokat tanultunk tőlük minden értelemben.

Lógás, kihagyás nem volt, nem is lehetett, fel sem merült a lehetősége.

Jóval később másik iskolában a szülői értekezleten panaszkodott a gyermekem osztályfőnöke, hogy nem járnak be a gyerekek az órákra, hát mit tudjon ő tenni?

Kivágni hármat az iskolából! - a többi majd tudja, merre vezet az út!

- Látszik, hogy maga poroszos iskolába járt!

 

- Igen és a mai napig is büszke vagyok rá.

 

(Nem lettünk lelkileg károsodottak - egyikünk sem.)