Emlékeim egy része persze keveredik, mert napközis voltam, egy nagyon jó tanárnő vezette. Nála olyan lehetőség is volt, hogy aki tudott csinálni valamit, bevitte, és ha jónak találta, az a gyerek taníthatta meg a többinek. Így én egy baba varrását mutathattam meg, az én irányításommal csináltuk. Ez több szempontból is nagyon jó volt, részleteznem sem kell. De ehhez az a tanárnő kellett, nem volt az előírt tanrend része, napköziben talán nem is  volt olyan. És, négyszemélyes asztaloknál ültünk, otthonosabb volt, mintha iskolapad lett volna. Mintha egy klub lett volna. Szóval igazán nem tudnék panaszkodni. Ez vidéki városban volt.