Az Erdész imája fiáért

Növeld magas szilnek, fenyő egyenesnek
Reggel, mint a madár, fütyüljön, nevessen
Olyan erős legyen, mint a tölgyfa ága
Oly tiszta a lelke, mint a hárs virága.
Tanítsd meg, hogy árnyat, menedéket adjon
A nála gyengébbnek – ingyen hű maradjon
Engedd, hogy éjszaka higgyen virradásban
S lelje örömét a hajnalhasadásban.
Városban a lelke talán megvakulna
Napos magasságból le a porba hullna,
Mikor csak a szellő suttogását hallja
Engedd, hogy az erdőt hazájának vallja.

Tay Suclefawn