Jelen pillanatban digitális szintetizátor architektúrában a Kurzweil toronymagasan az élen van: az egyedüli cég, amelyik szó nélkül belerakta a csúcs szintetizátorában is használt saját fejlesztésű "MARA" chipjét. Az összes konkurens gyártó a szekrénykivitelű zongorájába olcsóbb hardvert és gyengébb hangszíneket tesz mint a profi szintijeikbe, ezt érdemes rögtön az elején leszögezni. A MARA-ról annyit, hogy ez egy FPGA, nem pedig egy DSP. Számítási teljesítményben a Yamaha chipje jön utána, annál kb 2.5x gyorsabb, a sor végén a Roland.

 

V-Piano és virtuális szintézis: jelenleg elég gyerekcipőben jár a fent említett amúgy is szegényes számítási teljesítmény miatt, de perpillanat ennyit tudnak a chipek. Nagyon hangzatos, de a gyakorlatban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hamar kipukkadt a lufi: továbbra is a PCM-es megoldásokat részesítik mindenhol előnyben. A virtuális zongora vs. PCM zongora közti különbség az, mint mondjuk egy számítógéppel renderelt főhős vs egy kamerával felvett színész. A humán érzékelés ennél fejlettebb perpill.

 

Gigás zongoraminták PC-n: jellemzően amatőr módon, alacsony szinten felvett, rendkívül pazarló, nagy hangmintákról beszélünk, melyekkel a zongoraszerű játékot sem sikerült megoldaniuk, nemhogy a hangzást. Hibás következtetés az, hogy a régi streaming technikák vs. az új zongikban levő technikák eredmény szempontjából hasonló színvonalúak lennének. 

 

Szóval jelenleg a PCM technika az abszolút favorit. A "verseny" pedig arról szól, hogy ki tudja szebben, ízlésesebben felvenni a zongorahangot, ki tud hozzá passzosabb mechanikát tervezni.

 

A Kurzweil MP szériában a PC3-as csúcsworkstationök "Triple Strike Piano" mintáját adják a brutális Mara chippel (V.A.S.T. !!!!). Szerintem kissé túlzás ennyire szofisztikált hardvert tanuló hangszerbe tenni, de ha belefér, legyen. Most pedig jön a CUP110, ami a nemrég megjelent Kurzweil "Artis" színpadi zongora vadi új német nagyzongora hangját nyújtja "szekrény kivitelben": New York egyik legkirályabb koncerttermében található hangszert vett fel egy erre specializálódott hangmérnök és zongorahangoló csapat (akiknek ez a specialitása, őket hívják drága lemezek felvételének készítésére is). Nemcsak hogy jól szól, de rendkívül bájos is, rendkívül jó érzékkel és ízléssel felvett, nagyon drága hang, azonnal odaszögezi az embert a hangszer elé.  Tény ugyanakkor, hogy a Kurzweil nem él azzal a gyakorlattal, hogy évente firssíti a szintijükben levő zongora hangját: csak akkor adnak ki újat, ha sikerül jobbat csinálni az előzőnél. Ahogy a 70-es évkben is léteztek már csodálatos zongorafelvételek, úgy elképzelheti bárki, hogy a csodás hangzás nem feltétlen a modern technikától függ (itt jegyezném meg, hogy a számítógépes szerkesztőket leszámítva a mai napig a 60-as 70-es évek stúdióberendezései dominálnak, ezek a legkeresettebbek). Többen megkérdőjelezik, hogy a modern elektromos hangszerek hoztak-e bármiféle valódi fordulatot vagy fejlődést.

 

A nyers technikai rész nem vita téma, mert tényekkel nem vitatkozunk. Nem is traktáltam volna az érdeklődőket, ha nem került volna elő olyan komment, mely rossz következtetéseket von le. De ne technikai tények alapján döntsünk, végtére is zenéről, szépségről van szó. Az ízlés pedig privát kérdés, én sem vagyok kíváncsi más véleményére, hiszen magamnak veszek hangszert. Mindenkinek javaslom, hogy saját maga próbálja ki a zongorákat, és ha határozott önálló véleménye alakul ki, nem kell bedőlnie fura mendemondáknak. 

 

Alább pedig egy videó a Kurzweil MP-20-ról, lehet hallani mennyire jól működik a hang akár egy laptopról hallgatva is, és hogy milyen csodásan tud élni az előadó a hangszerben rejlő dinamikatartalékokkal:     

 

ui: a Kurzweil Forte áprilisban / májusban lesz kapható. Próbáltam és döbbenetes élmény rajta játszani beta ide vagy oda. Valóban kevesek hangszere lesz, de egy ilyen kaliberű gyártónak mint a Kurzweil muszáj villantania olyat, amivel mindenkinek odaver "mindegy mennyibe kerül" alapon.