A múltkor egy olyan velem korú olasz vadásszal ismerkedtem meg, aki rendszeresen Lenti környékére jár vadászni. Miután egy nagy húsfeldolgozó üzem harmadik generációs tulajdonosa, amely örökségként apáról fiúra száll, nagyapja elbeszéléséből tudta, hogy a nagypapa a két háború között rendszeresen importált vágómarhát éppen ebből a térségből, nevezetesen Rédicsről. Mivel abban az időben Rédicsen az én nagyapám volt az egyedüli hentes, mészáros és élőállat kereskedő, tulajdonképpen ennek a vadásznak a személyében önmagam "megfelelőjével" (ráadásul egyetlen év a korkülönbség köztünk, apáink teljesen egykorúak voltak)  hozott össze a (hatalmas) véletlen. Amikor elmeséltem neki azokat a történelmi mozzanatokat, amelyek miatt most én nem olyan minőségben állok előtte, mint ő előttem, és amelyek miatt nem tradicionális üzleti partnerek vagyunk, akkor annyit mondott, hogy nagyjából tisztában volt a második világháború utáni történelem főbb momentumaival, de ezek a részletek mégis sokkolják. A végén kicsordult mindkettőnk szeméből a könny és megöleltük egymást...

Elnézést az "elkalandozásért"!