Prigradica Creative Commons License 2014.03.01 0 0 2871

Az köztudott, hogy a olyan román szó, hogy bozgor nincs, mindenki, még a románok is csak találgatják, hogy mit jelenthet.

 

Sok feltevést olvastam már: pl. hogy a bocskor szóból származik és magyarok használták a románokra, vagy, hogy a b@sz ungur összeolvasztásából ered.

 

Eddig leghihetőbbnek a bez gora, hegy nélküli ember,olyan értelemben, mint, földtelen, legelő-nélküli, hazátlant tartottam. Ez logikus is lett volna, hiszen ha ez szláv kifejezés, akkor szlávok használhatták valami hegyi emberekre. Ebből persze az is következne, hogy szlávok használhatták románokra eredetileg (különben miért honosodott volna meg a románban, és nem a magyarban). Nyilván olyan helyen kellett ez történjen, ahol hegyek is vannak, meg románok és szlávok is. Ez pedig nem a kárpátok, vagy erdély, hanem a balkán. És itt összeér a történelmi ismeret, azaz, hogy a románok macedónia/makedónia és koszovó/albánia térségéből vándoroltak ide fel. Még azt kell hozzá tudni, hogy a román nyelvben sok ó-albán jövevényszó van, tehát egészen bizonyos, hogy a románok az albánok mellett éltek. Az albánok meg tudvalevő nem vándorokt sehova. Ennyit a román dáko-román elméletről.

 

Viszont néhány éve, találtam egy érdekes összefüggést, amiből le tudok vezetni egy másik, talán még hihetőbb magyarázatot. Az eredet könnyen lehet, hogy a bozkurt szó. Ez ugyanis török nyelvekben farkast jelent. Már alakilag is igen közel állnak egymáshoz a bozgor-bozkurt szavak. Mikor a törökról van szó, legtöbben az oszmán birodalmi 150 évi megszállásra gondolnak, pedig a legtöbb török (vagy inkább türk) eredetű szavunk honfoglalás előtti, ősi szó. Sokan ezért is tartják a magyart egy török népnek. Az ősi magyar mitológiában pedig két állatnak van kitüntetett szerepe, ők ketten a szent, totem állataink. Ennek a kettőnek még neve sincs, csak kürülírjuk őket. Van neve a rókának, a nyúlnak, az őznek, a gyíknak. De nincs neve a szarvas-állatnak és a farkas-állatnak. Mind a hun, mind a magyar mondákban szarvast űznek a vadászok (akár a farkasok). Túl sokat nem tudunk az ősi magyar hitvilágról, mert a kereszténység bevezetésekor tűzzel-vassal irtották a "pogányságot" és minden ami ezzel kapcsolatos volt, így nem nagyon maradtak fel a hitvilágunk részletei. De mi a helyzet a honfoglalás előtt velünk együtt élő népekkel? Bizony a törököknél Asena a nőstény farkas nevel fel egy gyereket, majd félig farkas, félig ember gyerekeik lesznek, melyek közül egyikük lesz a türk népek őse. (persze nem lehet nem észrevenni a latin/etruszk mondabeli hasonlóságot, a törökök egyre inkább hangoztatják, hogy az etruszk egy török nép volt. Az biztos, hogy az etruszkok nem indo-európaiak voltak, ők is ragozó nyelvet használtak.). Tehát a türk népek (és így akár a magyarok is) gyakorlatilag fél-farkasok, a monda szerint. Bozkurtok, bozgorok.

 

A fentieket még sehol nem olvastam, a saját elképzelésem, amit most először írtam le, és mivel nem szakmám a történelem, és kultúra kutatása, lehet, hogy teljesen hibásak a következtetéseim, mindesetre az internet egy fantasztikus dolog, ha az ember sokat használja, ilyen összefüggések kerülhetnek elő.

 

Elnézést a teljesen nem idevaló információkért, de talán érdekesnek találtátok. Ha hihetőnek találjátok, nyugodtan terjeszthetitek (akar valaki egy bozgor szócikket írni a wikipedia-ba?).