2. rész:

Csuromvizesen érkeztünk meg Apóra, de ez nem szegte kedvünk. Összességében az egész út legjobb élménye volt ez a sziget. Ide a legtöbb turista 1-1 napos snorkeling vagy búvártúrára jön, kevesen maradnak hosszabb időre. Szállást még korábban emailen keresztül foglaltam, a Lonely Planet ajánlása szerint ugyanis a csúcsszezonban javasolt, a sziget limitált szálláslehetőségei miatt. A Mario’s Guesthouse-ban szálltunk meg, ami egyben egy dive center is, nagyon olcsó árakkal. A helyszinen aztán körbenéztem, kiderült, hogy felesleges aggódni szállás ügyben, a faluban is vannak homestayek, olcsó áron. Mi amúgy 500 pesot fizettünk a szobáért, két főre. Apóról érdemes tudni, hogy limitált az áramellátás, Mariónál konkrétan este 6 és fél 9 között volt áram. Volt viszont két nap, amikor egyáltalán nem volt áram, ugyanis a fószer, aki a generátorhoz ért, Negroson volt szabadságon. Van egy másik szálláslehetőség, Liberty’s Lodge, ott elvileg a saját generátor miatt több órán keresztül is van áram (ráadásul az egyetlen étterem a szigeten, ahol étlapról lehet választani), de ott sem egész nap. És bár áram volt, wifi az nem (legalábbis Mariónál), mondjuk nekem nem is hiányzott, de ezt érdemes észben tartani, ha valakinek fontos, és több időt tervez. A szigeten amúgy van két falu, igy, hogy több napot a szigeten töltöttünk, a végére már szinte ismertünk mindenkit. Nagyon kedvesek amúgy az apóiak, meghivnak magukhoz a házukba, az iskolába, stb. 1-2 kisebb, néhány órás sétát érdemes megejteni a szigeten, van 1 világitótorony, ahonnan gyönyörű a kilátás, illetve vannak különböző kilátók.

A fő attrakció azonban a viz alatt található. És bár Indonézia keleti részén még nem voltam, de látatlanban szerintem ez a sziget fel tudja venni a versenyt viz alatt. A Lonely Planet valami ilyesmit ir Apóról: „You are almost guaranteed to encounter with massive green sea turtles”. Az almost szót el is lehetne hagyni, ugyanis nem volt olyan alkalom, hogy ne láttam volna 4-5 teknőst, és ez közvetlen a partról, akár már derékig érő vizben. Itt megcsináltam a búvárvizsgát is, összehasonlitási alapom ugyan nincs, sosem próbáltam még korábban, de egy csoda, ami a sziget körül van. A látótávolság olyan 20 méter körül volt minden egyes alkalommal. A korallok gyönyörűek és rengeteg féle hal is megtalálható. Szóval ha valaki szeret búvárkodni vagy snorkelezni, ez a sziget nem lesz csalódás.

Annyit még érdemes megjegyezni, hogy ha valaki esetleg „rossz alvó”, akkor lehetnek gondjai Apón, ugyanis Apón jó fülöp szigeteki lévén gyakorlatilag mindenkinek van kakasa, akik minden egyes éjjel hajnali 3 körül elkezdenek kukorékolni, és ez tart reggel 8-9-ig. Engem speciel nem zavart, én elalszom bárhol, de haverom eléggé kivolt, éjjelente nem igen tudott pihenni.

Összességében nekem a legjobb élményem ez a sziget volt, egyrészt a búvárkodás miatt, másrészt az emberek kedvessége miatt.  Nem egy este volt, hogy kicsit tovább maradtunk a helyi karaoke bárban (értsd: elfelejtettünk lelépni fél 9 előtt), és gyakorlatilag botorkáltunk a sötétben, de a helyiek mindig jöttek segiteni. Érdekes volt bepillantani a helyiek életébe, és érdekes volt áram nélkül. Ez az a sziget, ahova gondolkodás nélkül visszamennék.