A múlt szombaton – kihasználva a mainál enyhén szólva kellemesebb időjárást – mini templomos túrára indultam Győr-Moson-Sopron megyébe.

 

Első állomásom a határszéli Hegyeshalom városa volt, ahol a középkori erődtemplomot néztem meg. (Előző nap beszéltem a plébános atyával, aki egy keresztelő kapcsán nyitva tartást ígért.) A vasútállomástól 10 perces sétával lehet eljutni a település központjában álló templomhoz, mely első pillantásra már kedvező benyomást tesz a látogatóra.

 

                 

 

Mind a templom épülete, mind pedig a keleti oldalán lévő torony három különböző fázisban épült, így más-más stílusjegyeket mutat. A templom középső része épült legkorábban, román stílusban. Építési idejére nincs okleveles adat, feltételezhető, hogy más falusi társaihoz hasonlóan a 12. század közepén készült. Akkor még torony nem kapcsolódott hozzá, szentélye félköríves volt. A 14. század első felében kora gótikus stílusban bővítették, hajóját kb. 2 méterrel meghosszabbították és tőle keletre felépítették a csúcsíves diadalívet és a fél nyolcszögben záródó szentélyt. Festése ekkor készült, kiemelendők a diadalív keretezéssel elválasztott arcképei (melyek szenteket ábrázolnak). A templom újabb átalakítására a 17. század végén került sor (ekkor vették újra használatba), elkészült a hajó fiókos dongaboltozata. Korábbi elrendezése a 18. században gyökeresen megváltozott. Nyugati végén félköríves alaprajzú barokk toldás készült, itt alakították ki az új szentélyt (1720 előtt történt mindez). – Mai állapotában a műemléki helyreállítások után a szentély újra visszakerült a középkori helyére (a sekrestyés néni emlékei szerint nem volt könnyű a híveknek megszokni a változást).

 

         az északi oldal

 

A torony is három szakaszban alakult ki mai állapotában. Először ezen a helyen még csak a templom gótikus szentélye helyezkedett el. Erre az 1600-as években – védelmi célokból – szabálytalan nyolcszög alaprajzú felmagasítást építettek (minden oldalra nyitott lőrésekkel). Végül, a 18. század folyamán ezt a felépítményt óra- és harangszinttel valódi toronnyá magasították, rá falazott téglasisakot tettek. (Érdekesség, hogy az óra lejjebb helyezkedik el, mint az ablak.)

 

                               

 

A megbeszéltek alapján bent is volt alkalmam körülnézni, kicsit elbeszélgetni a kedves, már 70-en túl járó plébános atyával és a sekrestyéssel. A keresztelő elején még ott voltam, aztán került sor a kinti fényképek elkészítésére. (Utólagos önkritika: jó lett volna kicsit több időt hagyni a belső tér részleteinek fényképezésére. Ha arra jártok, figyeljetek erre.)

 

               

 

                                      

 

A műemlék meglátogatása után továbbindultam Lébény felé.