Mindegyik kaposvári meccset láttam.

Pécsen nem hiába mondott le Csirke edző, gyengék voltak a légiósaik, Nelson konkrétan velünk volt, nálunk pedig a pad is hozzá tudott tenni, csapatként játszottunk.

Sopronban a zónavédekezésünket könnyedén átdobták vagy jöttek a belépésekből a faultok majd a büntetők ott stb..

Az MK-n A 2. félidőben volt javulás, az elsőben rengeteg ziccert kaptunk a palánk alatt. De ott a kulcs, hogy a kritikus pillanatokban az utolsó negyedben nem volt senki, aki hátára vette volna a csapatot, mint a túloldalon és eldöntötte volna a meccset a javunkra így hiába volt a fellángolás.