Tegnap a Jedermannban ismét Kéknyúl volt. Előbb trióban, majd Weisz Gáborral. Ez az XXL-es baritonszaxija félelmetes jól szól és kíváló muzsikus. Korábban Ronnie Cuber recsegett hasonlóan JoeyDe alá. Most inkább a korábbi saját repertoárt lehetett hallani, a paksi négy számot és pár Doktort. A szólók nagyon elborultak, gyakran az egész zenekar átment impróba. Matyi is több helyen a finom megoldások helyett a bestiálisat választotta, nem spórolt az idővel. Újdonság a sok 64-es villámgyors virga. Megint nem véletlenül volt végig kitörő ováció a zsúfolásig telt házban.

Kis klubban azért javaslom a hangzásra jobban odafigyelni, a gitár soxor hangos volt, a dob csak felerészben. Ezek mellett az orgona gyakran a dinamikán túllépve torzult be. Nagyon rossz beidegződésnek tartom rendkívül sok gitárosnál hogy oda teszik a cuccukat ahol a legkevésbé hallják, emiatt "kénytelenek" a kelleténél hangosabbnak lenniük a közönség irányába. Kíváló ellenpélda pl. Jimmy Smith 1962-es videója ahol nem a nadráxárát lengeti az alap hanem a fülébe szól.