A Kádár-éra elejéről van szó. Az akkori kamaszok szülei még az előző rendszerben szocializálódtak, tehát Széll Kálmán neve (a térre alkalmazva) naponta elhangozhatott. A gyerekeknek saját élménye volt 1956 és többségükben igen erős volt a szovjet/orosz/ruszki-ellenesség. Ez csak a hetvenes évek elején enyészett el (felteszem, hogy az életszinvonal jelentős emelkedésével - a Rákosi-korhoz képest). A kamasznyelv a '60-as években a kalauzokra is használta a kalef szót, akik akkor még nagy tömegben voltak jelen (a váltások miatt) a forgalmas közlekedési csomóponton.