Az semmi, de lelkes és öntudatos.

Én voltam az ország véhetően egyetlen Örkény Istvánról elnevezett KISZ alapszervezetének vezetője. (A nevet saját kezűleg adtam.) Mozgalmi tevékenységünk keretében iskolaújságot és rádiót csináltunk a Madách Imre Gimnáziumban, még vándorzászlót is kaptunk az előremutató munkásságunkért. (A vándorzászló rendszerváltás okán a szekrényemben tekinthető meg.)

Szoktam mesélni, hogy a miénk olyan iskolaújság volt, amelyet az igazgató akkor olvasott el, amikor már le volt másolva 500 példányban. Ha vitája volt velünk, bekopogtatott a KISZ-szobába, és jelezte, hogy válaszcikket ír. Köszönjük, mondtam ilyenkor beleegyezőleg.

Jó, jó, amikor ezeket akkoriban elmeséltük a különféle KISZ-értekezleteken, persze mindeki azt hitte, hogy hazudunk vagy ragasztót szívtunk, de tényleg így volt. Így aztán velem nagyon nehéz beszélgetni a demokráciáról, mert egyszerűen máshogy vagyok összeszerelve, mint a többség. :-)