„Él nem más, mint Jahve,”

Él a kánaániták fő istene volt, akit a beszivárgó és letelepedő – egyébként bálványimádó - héberek is elkezdtek tisztelni. Később keresztelték át Jahve-ra, ami szintén kánaáni eredetű szó: „A ~ [Jahve] szó gyöke a kánaáni jah, 'lenni' ige, s azt jelenti: 'aki itt van', 'aki mindig itt lesz'.” http://lexikon.katolikus.hu/J/Jahve.html

A héberek nemcsak magát Él-t vették át, hanem feleségét Asérát is, sőt fiukat, Baált is. Így lett Jahve társa Aséra.

„A kánaániták Él-kultusza az igaz istenimádatnak egy torzult formája volt,”

A mózesi isten lett eltorzítva félistenné alakítva, miután kölcsönös kisajátítás tárgyává tették (én istenem, én népem) és megfosztották Aséra párjától (a másik felétől).

„a zsidókhoz Noén, Ábrahámon, Izsákon, Jákobon, Józsefen, Mózesen keresztül torzulásmentesen jutott el...”

A monda szerint…. Valójában meg akkor találkoztak ezekkel az istenekkel, amikor betelepedtek Kánaán földjére.