A Góbi sivatagban, a föld alatt élő, viszonylag kis termetű élőlény. A leírások szerint olyan, mint egy virsli, legföljebb nagyobb (30-40 centi). Azért nevezetes, mert a védekezéshez áramot használ. Aki túl közel megy hozzá, halálos elektromos ütést kap. Az egyik adatközlő azt állította, hogy ilyen módon nem csak egy embert, de egy tevét is megölt. Rendkívül ritka, a legtöbb informátor nem maga látta, csak valami ismerőse, vagy rokona. Ha valakit megtámad, egy kék villanást látni, ezért gyanítják, hogy áramot használ. Persze az is lehet, hogy valami savfélét köp, lásd a pöfögő futrinka esetét. A történet azért gyanús egy kissé, mert elekromosságot csak néhány, vízben élő állat használ, pl. az eletromos angolna vagy rája. Ezek zsibbasztó ütést mérnek a halakra, és utána megeszik az elejtett   állatot. Az ütésük olyan erős, hogy az ember is eszméletét vesztheti tőle. Az oljon-orhoj olyan kicsi, hogy nem tekintheti prédának még az embert sem, nemhogy a tevét, viszont védekezhet ellenük. El tudom képzelni, hogy apróbb. föld alatt élő rágcsálókat ilyen módon ejt el. Persze, egy nagy erejű áramütés túlzás egy nyamvadt kisegérrel szemben, de hát a csörgőkígyó marása is sok egy nyúlnak... A vízben élő állatok egy másfajta áramot meg valamiféle radarnak használnak, az iszapos vízben jól használható.Elképzelhető, hogy ez is előnyös a föld alatti járatokban, hiszen ott nem nagyon van mit látni.

Azért tartomlehetségesnek a létét, mert a terület valóban ritkán lakott. Ha ez az állat a föld alatti üregekben él, nem nagoyn találkozik az emberrel. Ráadásul a nagylábúval ellentétben nem sűrűn látják. A nagylábúak esetén a legtöbb adatközlő megy ötszáz métert az erdőben,  és máris ott van egy. Szerencsés esetben meg átfut az úton.