Körmend - Sopron

Az első komolyabb hangulatú mérkőzés volt számunkra a szezonban. Bár már előző héten Fehérváron is volt elég körmendi (bőven-bőven meghaladva az elmúlt évben produkált számainkat), várható volt, hogy a meccsrejárási kedv tovább nőtt és így tényleg egy egészséges telt ház lett belőle. (Azt hozzá kell tenni, hogy ez nálunk ott fenn - értsd: a tábor helye - a legkisebb túlzás nélkül 30 fok feletti hőmérsékletet jelent ilyenkor január közepén is, amit a tömeg és az ugrálások-kiabálások miatt még többnek érez az ember.) Na meg persze az eddigi legnagyobb soproni létszámot vártuk - és azt hiszem, meg is kaptuk.

A soproniak többsége vonattal érkezett, az állomáson már egy jelentős rendőri különítmény fogadta őket. Állítólag a 150 vendégjegy percek alatt elkelt Sopronban. A vendégszektor láttán talán ennél is többen lehettek végül, valószínűleg okosan még úgy 20-30-an megoldották a bejutás problémáját. Nálunk a "mag" még az utcán volt, mikor a soproniaktól kihallatszott, hogy "parasztok, nincs hangotok" - ezek szerint a körmendi felvezető erőket lenyomták a meccs előtti hangpárbajban. A csapatok bemutatásánál a néhány ultratábor által már kinőtt, de azért még elő-előforduló hátrafordulós-mutogatós-ugrálós dolgot vették elő.

Mi két kiírást húztunk ki, az egyiket a Sabáli-Putesz párosnak, a másikat annak a beteg kisfiúnak címezve, akinek gyógyítására újfent egész jó összeg jött össze. A soproniak mellett az egerszegiek is kaptak néhány jó szót a rigmusokban, bár hogy a vendégeknél ki volt zetés, ki nem, hát azt az hiszem, hogy olyan sok körmendi nem tudná megmondani biztosan...

Az első negyedben már érezni lehetett a feszültséget, bizony a Körmend-ZTE és a Körmend-Falco meccsek érzése kapta el az embert. Aztán jött is automatikusan a balhé a vendégek és a mellettük lévő szektor között, a szekusok mintha egy picit el is késtek volna, aminek köszönhetően néhány érintkezés összejött. Néhány perc elteltével helyreállt a rend, maradt a mutogatás. Aztán a soproniak gyakorlatilag hirtelen elhalkultak. Még bőven vezetett a csapatuk, amikor már a kezdeti lendület nyomaiban sem volt érezhető rajtuk, a két szektor közti korláton álló előénekesük sem próbálkozott percekig semmivel - ez nagyon meglepő volt. A "parasztok, nincs hangotok" című örökbecsűt gúnyosan megtapsolták, de nem sok kísérletetet tettek ezután sem arra, hogy ellentmondjanak az állításunknak.

A második félidőben azt gondolom, hogy összességében is már mi voltunk hangosabbak. A csapatot a meccs után felhívtuk, volt össznépi ünneplés, amíg a soproniak újfent nekiláttak volna a szomszéd szektor szétszedésének. Szépen lassan aztán elvonultak.

Összességében a létszámok és a hamisíthatatlan, egyre ritkábban érezhető rangadófíling miatt a mindkét oldalon egyértelműen jelentkező hiányosságok ellenére egy jó meccs volt a szombati.