Én ezt mindkét szülőmmel végigéltem. Egy adalék ehhez: a rokonságnak kellőképp sarkára kell állnia a mentő/orvosi kezelés érdekében.

Apám addig erősködött, hogy semmi baja, hogy visszafordíthatatlanul maradtak afáziás tünetei. Anyám most, karácsony előtt hívott fel, hogy valami nem stimmel. Mondtam: hallom, és most kellene mentőt hívni. Anyám, persze saját módszerével kezelte a helyzetet. beült a kocsiba, elment az ügyeletre. Az ügyeleten mondták, hogy akkor hívják a mentőket. Erre anyám azt válaszolta, hogy rendben, de a lakásra hívják, mert ő hazaviszi az autót. Hazavitte a kocsit, apámnak összekészített egy csomó kaját, becsomagolt a bőröndjét, aztán ment a mentővel a klinikára. Mondjuk neki szerencséje volt, mert négy órán belül kórházba került. De ehhez kellett, hogy két helyről is megerősítsék neki, hogy ez valóban sürgősségt igénylő eset.