„Hiszen a korlátokba bele lehet kapaszkodnia annak, aki attól fél, hogy egyedül nem áll meg a lábán.”

Hasonló következtetésre jutottam: A vallásnak (hitnek) ez a formája egy virtuális világot jelent, amelybe visszavonulhat a magát erőtlennek, elveszettnek tartó, s erőt meríthet az antropomorf Isten-képzetekből. Valószínűleg ezért nem is látják – de szó szerint! – azokat a verseket, melyek bármilyen negatív gondolatot, cselekvést tartalmaznak, sugallnak. Vagy, ha mégis szóba kerül, akkor körömszakadtáig védelmezik már nem is a mundér becsületét, hanem végső soron saját felépített belső világukat.