Nahát, szerintem gimnazista korom óta nem voltam Dobogókőn. Akkor a minden hétvégi túrákon útba esett jövet-menet, de azóta... Nem is, egyszer vittem föl barátokat kocsival, de a vivésen kívül nem maradt más emlékem. Mindenesetre meghoztad a kedvem, köszönöm. (De ez, ami odakint van most, felháborító. Az egy sarokra lévő templomtornyot alig látni az ablakból. Fujjjjj.)