Na kérem, eljött a szerencsemalacok és soklevelű lóherék rehabilitálásának ideje. Tegnap (hupsz, tegnapelőtt) a Dohány utcai zsinagógában volt dolgom, és míg kerestem a megfelelő, zseniálisan elrejtett szobát (Zsidó Levéltár), piszkosul eltévedtem. Hosszas bolyongás után nagy rössel benyitottam egy ajtón, már léptem is befelé, amikor fél szemmel még láttam, hogy végtelen lépcsősor nyílik alattam. Ijedtemben ugrottam egyet, és végül nem sík területre érkeztem legalább ötven-hatvan centivel lejjebb? Ezt csinálja valaki utánam, magas sarkú csizmában, tök sötétben, félvakon! A Ló éve, naná. De a Malacé is egyben.