A szökdösés kisebb részben hajlam, nagyobb részben szocializáció kérdése.

Kutyaoviban úgy szokták leépíteni a szökési hajlamot, hogy egyrészt kezdetektől fogva erősítik a kötődést (nem kell nagy dolgokra gondolni, pl. a kölyköt elfordítják a gazdától, aki elbújik, aztán jön a találj meg ha tudsz - pár perc "szabadság" után már nagyon szoktak akarni), a másik pedig a kiközösítés, "megtolás". A nem kívánt viselkedést úgy torolja meg a "falka", hogy a kutya érezze, neki ott nincs helye. Egészen elképesztő jószágoknál is működik, kőidegzetű bernáthegyi tulkot is sikerült viszonylag idősen elfogadható szintre felhozni.

Persze ehhez rengeteg belefektetett munka kell, tudatosság és következetesség a hétköznapokban.

Nem irigyellek, a csivik elég melósak és pont a méretből adódóan nem nagyon veszik komolyan a bennük lakó farkast. Pedig 98%-ban farkas mind. :)

Nálunk egyébként kezdetben a terasz körül volt egy kisebb elkerített kifutó, oda voltak éjszakára visszazárva, de ez végül feleslegessé vált, szabadon vannak engedve az egész kertben. Sima zöld 6x6 drótkerítés van az utcafronton, ha akarnák, ki tudnák bontani.

tomcat