Azt nem tudom, hogy lehet-e definiálni a szubjektív élményt, vagy pedig egy alapfogalom. De akárhogy is, a jelentése egyértelmű. Az "én" viszont egy többértelmű szó. Mondhatjuk például, hogy ha "ennek a valakinek pontosan ugyanolyan élményei lesznek, mint nekem lettek volna, ha nem semmisültem volna meg", akkor az per definitionem én vagyok. Vagy úgy is definiálhatnám, hogy aki reggel fölébred, az nem én vagyok, hanem egy másik ember. Definíció kérdése.

De ezzel én szubjektíve nem vagyok előbbre, mert ami a szubjektív túlélés szempontjából számít, az a szubjektív élmény szubjektív folytatólagossága, nem pedig az, hogy kívülről nézve ki hogyan definiálja az én fogalmát.

Nincs olyan axióma, hogy a másik embernek is van szubjektív élménye. Ehhez az axiómához meg kéne határozni, hogy min múlik a szubjektív élmény. De ezt a filozófia nem axiómaként kezeli, hanem egy vitatott kérdés.

De az itt most mindegy, hogy kívülről nézve mit lehet tudni a másik ember szubjektív élményéről. Mert arról van szó, hogy belülről nézve, szubjektíve mi történik.