Szubjektív folytonosság alatt nem azt értem, hogy utólag emlékszem rá. Hanem a megélés, mint itt-és-most létélmény szubjektív folytatólagosságáról van szó. Mert szubjektíve az számít. Amikor egy megkettőző-géppé átalakított transzporterbe belépek, és azon izgulok, hogy szubjektíve remélem, hogy a jó szobában fogom találni magamat, nem pedig a rossz szobában, akkor nekem nem az számít, hogy mindkét példány emlékezete szubjektív folytonosságot fog mutatni. Hanem az számít, hogy szubjektíve mire számíthatok, hogy szubjektíve mi az az egy dolog, ami következni fog a kettő közül.

 

Mert szubjektív perspektívából nézve csak egy dolog fog történni. Az elmélet az, hogy az ilyen elágazás szubjektíve véletlenként jelenik meg. Ha a sok-világ vagy sok-elme kozmológiában sokszor egymás után feldobom a kvantum-pénzérmét, akkor azt fogom tapasztalni, hogy az 50 százelékos véletlenre statisztikailag jól illő eredményeket fogok kapni. Vagyis hogy véletlen.

 

És ez nem arról szól, hogy a másik univerzumokban a másolataim emlékei milyen szubjektív folytonosságot tükröznek. Hanem a valószínűségről szól. Kombinatorikai okokból adódóan viszonylag kevés olyan univerzum lesz, ahol mind a száz dobás eredménye fej lesz, és ezt szubjektíve úgy élem meg, hogy nagyon valószínűtlen. Nem igazán számíthatok rá, hogy az fog történni az én szubjektív lineáris jövőmben.

 

Sok szubjektív élmény lesz, egymás mellett, függetlenül, folytonosan, és a szétágazás szubjektíve egy véletlen esemény formájában jelenik meg.

 

Például: Dobsz három írást, aztán két fejet. Szubjektíve ez lett az eredmény. Az egyetlen eredmény. Mert szubjektíve nézzük. És szubjektíve mindig csak egy dolog történik. Ez a szubjektív folytatólagosság. Ez az, ami szubjektíve számít. Mert szubjektíve így jelenik meg a valóság.

 

Ha objektíve nézzük, akkor ez az eredmény csak egy a sok közül. Az összes lehetséges eredmény kijön. Objektíve nézve azt lehet mondani, hogy mindegyiket szubjektíve megélte valamelyik verziód. Ez a szubjektív élmény objektív folytatólagossága. Ez az, ami szubjektíve nem számít. Mert szubjektíve nem így jelenik meg a valóság. Hanem vagy-vagy alapon jelenik meg.

 

"A ragaszkodásod hozzá szépen rímel magára az elképzelésedre."

 

Ha ragaszkodnék hozzá, az szerintem egyáltalán nem rímelne az elképzelésre. Ez szerintem egy eléggé ijesztő elképzelés. A sok-világ értelmezéssel összefüggésbe hozható elképzelések általában eléggé ijesztőek.