Induljunk ki abból, hogy a modern, plurális demokráciával rendelkező államok mindegyikében a költségvetés a társadalmi elvárásoknak megfelelően próbálja az újraelosztást beállítani. Az erősen balos-szocialista-bolsevik gondolkodású társadalmakban (ilyenek vagyunk mi is) az elvárás a végtelenbe konvergál, ennek megfelelően a költségvetések a kinyúvadás határáig adóztatnak mindent, és az elvonásokat próbálják a gazdaság összeomlásának határáig elvinni.

Hiába lennének még nagyobbak az elvárások - nem fog működni, nem lesz fedezet. Egyértelműen látni lehet, hogy az 50% körüli GDP redisztribúció az a szint, ami fölé egy piacgazdaságban tartósan nem lehet elmenni, mert a gazdaság elsorvad, az ország elveszíti a versenyképességét, a tőke és a munkaerő értékesebb része elmegy világgá, és qrhatjuk az egészet...

Azokban a valóban demokratikus országokban, ahol meg ennél jóval alacsonyabb a redisztribúció (és a szociális rendszer) nagysága - ott meg ez egyezik is a társadalmi elvárásokkal. Természetesen ott is lennének bőven tücskök, akik lelkesen tapsolnának az FNA-nak, de a többség erről hallani sem akar (Svájc is ilyen egyébként, éppúgy, ahogy nem szavazták meg a menedzserek jövedelmének korlátozását, ugyanúgy fogják a kukába dobni az FNA agyrémet is - ha egyáltalán eljut a népszavazásig).

Rossz a megközelítése az egész történetnek, amiről itt sokan ábrándoznak, az de facto nem lehetséges. De már sokszor szóba került: az FNA technikalag nem lehetetlenség, és a fejlődés egy magasabb szintjén valószínűleg valamilyen formában elő is fog majd kerülni - de csak akkor, ha vagy eszméletlen erőforrások vannak (az olajállamok némelyikében, vagy például a szintén olajban-gázban gazdag Norvégiában tulajdonképpen ma is van FNA), vagy az egész világon teljesen egyszerre, és közös, globális kasszából finanszírozva valósítják meg (tehát közös költségvetésre tér át az emberiség...) - addig viszont az első ország, amelyik bevezeti, rövid úton kinyírja saját gazdaságát.

És mivel a közös kasszának és az FNA egyszerre történő globális bevezetésének hajszálpontosan annyi a realitása itt és most, mint a világkommunizmus kikiáltásának - így az egész baromságot végre ad acta is tehetnénk, mint garantáltan és beláthatóan nem megvalósítható, nem életképes idealista marhaságot...