A Solaris háza táján továbbra is méla csend honol, ezért bátorkodok billentyűt ragadni a Tompox kapcsán...

 

A 2. Tompox lemez (Dark Side of the Sun) mostanság jut először a hallójárataimba, ami meglepő, mert már a megjelenés óta várom a pillanatot; az első lemezzel felkeltették az érdeklődésemet...

 

Anno az első lemez kapcsán írtam egy kommentet (5226), amiben többek között két különböző utat véltem felfedezni a Tompox jövőjét illetően. Az egyik egy Solaris nyomvonalán haladó, a másik pedig egy attól elszakadó, önálló utat járó csapás... Írtam is akkor, hogy jó lenne, ha a banda végre eldöntené, melyik úton akar haladni, mert az első lemezen ez nem kis hasadást eredményezett...

 

No, a 2. lemez, ahogy azt localhost is írta a megjelenést követően, tényleg sokkal önállóbb. Tehát a Tompox a 2. utat választotta, ezzel önállósodását erősíti. Sokkal "tompoxosabb" ez a muzsika, ez egyszer biztos, de ezuttal sem győztek meg maradéktalanul...

 

localhost már említette a hangzásbeli problémákat, ezt én is megerősíteném... nem értem, miért nem jobb... manapság egy házistudióval és félprofi hozzáállással is lehet jobb hangzást elérni... öblösebbnek és ütősebbnek kellene lennie így a 21. században. Egy kis fémes groove és vastagabb, dögösebb hangzás jót tenne a Tompoxnak a jövőben...

 

Másik problémám, hogy a lemez első fele a címadóval (meglepően lapos és fáradt ez a verzió, amit egy kis odafigyeléssel remek darabbá lehetett volna érlelni...) együtt elég felejthetőre sikerült... Engem a Polaris c. tételtől (4. track) kezdett el érdekelni az anyag... innentől azonban szép lassan kezd melegedni, forrósodni, noha "a nap sötét oldalán" járkálunk... A címválasztás tényleg megfelelő... sok "dark side" feeling van az anyagban... jellemző rá a fonákság, a tudatalatti dimenziók, a negatív pólusba való merülés... melankólia, önvizsgálat... marcangolás... Nem tudom, milyen élményekből fakad ez az anyag, de valahogy sötétebb tónusú és lidércnyomásosabb, mint ahogy azt eleddig a Tompoxról gondoltam...

 

Véleményem szerint kellett volna még egy kis időt szánni a hangzásra, illetve a lemez több tételére is ahhoz, hogy egy igazán ütős nagylemezzel álljunk szemben... Így azonban nekem csupán egy ütős kislemezem maradt, amit viszont fogok még hallgatni:

 

1. Eleventh Dimension ("2:31)

4. Polaris ("5:52)

6. Sunrise (11:24)

7. Napalm (5:09)

8. Minuet ("5:07)

9. Twelwth Dimension ("4:31)

 

A Tompox zenekarra továbbra is jellemző a kapkodás és az izgágaság, aminek mentén persze folyamatosan izzik körülöttük a levegő, és egymást követik az események... Azt hiszem, a Tompoxxal el is távozott minden olyan tettrekészség, ami a Solarisnak oly igen jól jönne sokszor... 

 

Ezzel együtt, a Topoxnak azt javasolnám laikus zeneszeretőként, hogy számoljon el háromig, gondolkozzon, ill. érleljen még minden egyes ötleten és produktumon... A sok kapkodás hosszú távon nem fog jót tenni a bandának...