Erről ír:

5Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt,6És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.7És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt.8És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jőjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.

1Mikor pedig minden ő beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba.2Egy századosnak szolgája pedig, a ki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala.3Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jőjjön el és gyógyítsa meg az ő szolgáját.4Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék őt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki;5Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nékünk.6Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jőjj;7A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.8Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi.9Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék ő rajta; és hátrafordulván monda az őt követő sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam!10És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát már egészségben találák.