"Bajorországban 3% a munkanélküliség, csillagászati bérköltségek mellett...ott akkor ezek szerint még nem gépesítettek semmit..."
A munkanélküliség százalékos adata semmit sem mond a technikai fejlődésről és a termelékenységnövekedésről. Magas a nem teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma, akiket a statisztikai módszertan szerint "alkalmazásban állónak" számítanak és rajtuk mérik a foglalkoztatottságot.
Definíció szerint: "Alkalmazásban állónak tekintendő az a munkavállaló, aki a munkáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll, s munkaszerződése, munkavégzésre irányuló megállapodása alapján, havi átlagban – vagy nem teljes hónapra vonatkozó munkaszerződés esetén teljes havi munkavégzésre átszámítva – legalább 60 munkaórában, munkadíj ellenében munkavégzésre kötelezett." (Forrás: KSH-évkönyv)
Tehát ha a havi munkavégzést valakinél 170 óráról 60 órára csökkentik, pl. egy héten csak két napot dolgozik, az nem növeli a munkanélküliségi rátát.
Nem a munkanélküliséget, hanem az egy alkalmazott által egy évben ledolgozott munkaidőt kell nézni. Tehát ezt a táblázatot:
http://stats.oecd.org/Index.aspx?DataSetCode=ANHRS
Németországban ez a szám 2000-2012 között 1471 óráról 1397 órára csökkent, a csökkenés 5%-os! Németországban ma 5%-kal kevesebb időt dolgoznak az emberek, mint 2000-ben, és közben ma nagyobb GDP-t állítanak elő, mint akkor. Ezek a számok a technikai fejlődést, az automatizálást bizonyítják.
A munkanélküliséget részmunkaidővel tudják csökkenteni, amelynek aránya a fejlett országokban általában 20% fölötti. Németországban 25%, Hollandiában 50%, Magyarországon 7% :( Ugyanakkor a magyar foglalkoztatási statisztikák jók, a kormány feltalálta a meleg vizet: alacsony óraszámú közmunkásokkal javítja a statisztikát.
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=1&language=en&pcode=tps00159
Az a helyzet, hogy hagyományos értelemben vett munkahelyteremtésre normálisan fejlődő országban nincs esély. A munkanélküliséget részmunkaidős foglalkoztatással lehet csökkenteni.
