Miért nem fog biztosítani egy fogyasztói társadalom alanyi jogon járó alapjövedelmet?

 

Az emberi evolúciós folyamat e pontján (ma, még mindig), miért a haszonelvű piacgazdaság határozza meg létünket; akarom mondani, a tudatunkat - ha egyáltalán?

 

Miért vált képtelenné az ember arra, hogy önmagát a természetes környezete részeként definiálja – amely környezet alkotta közösség (fauna) nélkül, egyébiránt nem is létezhetne?

 

Miért voltak (miért lesznek) mindig is befolyásolhatóak, ennyire sérülékenyek, önérdekeikkel ellentétesen vezérelhetőek az emberek?

 

Vajon megértjük-e valaha: az általunk kreált feltételrendszerek ellenére sem az a kérdés, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem a rendszer haszonélvezői hátrányára szolgál-e, hanem az, hogy életben tudnak-e maradni azok, akiknek e feltételrendszereknek köszönhetően, esélyük sincs arra, hogy (az ugyancsak általunk kreált törvényes keretek között), holnap ne haljanak éhen?

 

Mikor esik le, mikor tudatosul? Nem azért éheznek százmilliók, mert ne volna mit enniük. Talán kérdezzük meg őket: holnapra egy leszállópályát akarnak, vagy elég lesz nekik egy tál meleg étel is? Na jó, azért maradjunk objektívek. Mert ha holnapután a leszállópályáinkat is akarnák… akkor, annál már tényleg jobb, ha még ma éhen halnak.

 

Ez tényleg a majmok bolygója?