Képzeld, nekem is. Nagyon akarhatjuk az előfizetőket... :)

Ebből nekem ebben az évben nagyon kijutott. A legmeghatározóbb "öreg" - egy frászt öreg, középkorú és idősödő - kollégáim haltak meg sorban, és most meg Péter.

Sosem felejtem el a napot (1998 áprilisának legelején, elképesztően hideg volt, de ragyogó napsütés), amikor először elvitt Jósvafőre. Megállította az autót a szerpentinen, amelyik Aggtelek felől kanyarog a faluba, és azt mondta: akkor most nézzünk le, erről beszélünk. Aztán végigvitt a nevezetességeken, a temetőtől a volt malmokon át a zsidó fűszeresig (zsidó emberek híján akkor már rég kultúrház), megmutatta az olyan helyi delikát dolgokat, mint Bözsi néni italmúzeuma...

Na jó, ezt most akkor elmesélem. Bözsi néni - Farkas Andrásné - volt az igazi jósvafői hardver, négyelemis parasztasszony létére rögtön megértette, hogy a mérnök úr jót akar, a múltat őrzi. Ő törte Péternek az utat, ő magyarázta a többi öregnek, hogy meséljenek, meg adják oda a holmit, minden megmarad a múzeumban, örök időkre. Az italmúzeum meg úgy lett, hogy Bözsi néni egy időben takarított a barlangi kutatóközpontban, és egyszer megjegyezte, hogy szereti ám a fejkendőket, de ne hozzanak neki többet, mert már van vagy ötven, aztán csak foglalják a helyet. Erre a barlangászok elkezdtek neki likőröket, vermutokat hozni, az öregasszony azonban nem ivott, föltette az üvegeket a szekrény tetejére. És mivel szigorú asszony volt, a párja, Dely János sem mert hozzájuk nyúlni... A végén sporttá vált a barlangászok között, ki tud különlegesebb, távolabbi tájról való italt vinni Bözsi néninek. Teli lett velük egy szoba, és viccből, falunapon tényleg úgy mutogatták, mint a helyi italmúzeumot.

Itt http://epa.oszk.hu/html/vgi/kardexlap.phtml?id=02315 egyébként láthatjátok Péter jósvafői életművét. Lenyűgöző és tündéri gyűjtemény.