Kedves Fiole!
Újabb kutyagondok és aggódom mint mindig. Alapjába véve nagyon rendbe van Ében. Szobatiszta, életvidám, játékos. Ha dobáljuk a labdát lelkesen futkos érte, ha nem foglalkozunk vele eljátszik magába, rágcsálja a csontját vagy fekszik a kosárba és lustálkodik. Nem rosszalkodik (csak néha megtépi a virágaim, amik ugyan nem mérgezőek számára de nem nagyon rajongok mindig új virágot venni). Szóval kiegyensúlyozott nyugodt kutyának tűnik, aki tudja, hogy hol a helye a falkába. Nem viselkedig falkavezérként! DE mihelyt kitesszük a lábunk a lakásból abba a pillanatba sír, nyüszög, hisztizik. Játékok, kosara, víz, minden van neki, de nem bírja. A szomszédok nem érdekesek, hol kutya van hol gyerek hol mindkettő van elég hangoskodás. Viszont Ében nem oké...nem köszönünk el amikor elmegyünk, nem köszönünk amikor hazajövünk nem foglalkoozunk vele. De nem köti le semmi ilyenkor. Mit tehetek, vagy kell egyáltalán valamit tennem? Van esély, hogy rájön, hogy visszajövünk hozzá mindig, hogy nem hagyjuk magára? Szeparációs szorongás...értem én hogy az, de nem lehetek vele mindig..le kell vinni a szemetet, fel kell hozni az újságot, boltba kell menni meg dolgozni. Nem szeretném hogy szemvedjen. Felkeressek egy kutyaoktatót ez ügyben vagy még meg tudom oldani én is??
Köszönöm a válaszod!