Karácsonyra kaptam már számtalanszor pizsamát, pulóvert, nadrágot, könyvet, s még ki tudja, mi mindent, de annyira tökéletes ajándékot, mint amilyet idén Pannától, soha senkitől. Egy körbeégetett papíron érkezett a meglepetés.

Akarom, fontos ne legyek magamnak,
A végtelen falban legyek egy tégla.
Lépcső, min felszalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl.
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad
A kéz legyek, mely váltig simogat.
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.

 1989. dec. 28.