Ha már így belejöttem a cipőkeresésbe, folytattam a turkálást a gardróbszekrényben. Gyerekek... Úgy tíz éve, amikor épp zörögtek a bordáim, lefóliáztam mindenféle kosztümöket meg blézereket, amelyek akkor nagyon nagyok lettek rám, de sajnáltam őket kidobni. Most két roppant fontos felfedezést tettem. 1. Negyven fölött az ember már nem a konfekciónak megfelelően hízik vagy fogy, így egyazon a ruhadarab egyszerre lehet szűk és bő, még ha valamikor passzolt is. 2. Egy húszéves kosztüm ma fölvéve akkor is baromi vicces látvány, ha egymillió százalék gyapjú és aranyárban mérték a kilencvenes évek elején.

Na de a kérdés: VEE, ebben te vagy a profi, az ilyesmivel mit csinál az ember? Kizárólag "rendes"ruhák, mert a hétköznapit folyamatában selejteztem. A hajléktalanoknak mégsem adhatom oda, mi a nyavalyát kezdenének szegények mondjuk a doktorrá avatási hacukámmal... (No persze azért nem olyan sityakos Harry Potter-köpenyt köll elképzelni.)