Hogy mi a "jellemző", arról jobb nem beszélni. Mindenhol az a jellemző, ahogy az illető helyen csinálni SZOKTÁK. Ha rosszul szokták, akkor a rossz a jellemző, ha jól, akkor a jó, de mindkét esetben a jónép csupán követi a megszokottat, a másoktól látottat.

Itt a környéken úgy SZOKTÁK, hogy ha valaki egy ingatlant birtokba vesz, ott mindent letarol. Erre a műveletre azt mondják, hogy "letisztította a területet".

A közelmúltban beszéltem telefonon a korábban Bejó névvel itt gyakran szereplő (volt?) topictársunkkal, aki arról számolt be, hogy kiköltözött falura, miután a korábbi kiskanizsai házát eladta. Az eladott ingatlanon már nagyon szép termő kákik, éppen javában termőre forduló kivilugas, füge és egyéb érdekes és értékes növények voltak. Nem csodálom, ha nem volt lelkiereje beszámolni róla (sőt azóta egyáltalán nem szerepelt itt többé), hogy az új tulajdonos első dolga az volt, hogy a ház körül mindent kivágott. Pusztán azért, mert egy olyan "kultúrából" származott, ahol így SZOKTÁK.

A hét elején tett olaszországi látogatásunk is gazdagított egy újabb emberetológiai tapasztalattal, ez is érzékelti, milyen egy furcsa jószág az ember.

A meglátogatott anconai vállalkozó minden év téli időszakában lengyel idénymunkásokat foglalkoztat. Kényelmes szállás, külön étkezde és üzemi konyha(!) fogadja őket. Az első évben a menzához a környék legügyesebb olasz szakácsnőit szerződtették, hogy kedvezzenek ezeknek a távolról jötteknek. Azok az elején még nem merték bírálni a legkiválóbb alapanyagokból előállított, finom, változatos mediterrán kosztot, de az olaszok azt látták, hogy kedvetlenül fanyalogva esznek, egyre több maradékot meghagynak a tányérokon. Megkérdezték tőlük, hogy mi a bajuk az ételekkel.

"Hát nekünk szokatlanok ezek a sokféle zöldséges dolgok." - volt az udvarias válasz.

Szó szót követett, mígnem az lett a megoldás, hogy hoztak két lengyel szakácsnőt, akik ezt követően főztek a vendégmunkásoknak. Ide érve az elbeszélésben, az olasz cégtulajdonos elmosolyodott, majd így folytatta:

"A dolgunk ezt követően nem csupán azért lett könnyebb, mert levették a válunkról a főzés gondját, hanem sokkal egyszerűbbé vált az alapanyagbeszerzés is: heti egy teherautó krumpli és egy teherautó pulyka. A menű pedig pulyka krumplival, reggel, délben, este, két hónapon át..."