Ezeknek igaziból az a gondja, hogy hogy (csak egy példa, nem pontos) mondjuk a tubus két teljes fordulata kell, hogy a 0,2 m-es közelpontból áttekerd a végtelenig. A makrókat célszerűen úgy szokták optimalizálni, hogy mondjuk 1,5 fordulat esik ebből a 0,2m -1m sávra, fél fordulat (vagy még kevesebb) 1m-től végtelenig.

Ezért a makrók hajlamosabbak lehetnek a pontatlanabb fókuszálásra a "távoli" fotózásnál.

Makrózásnál az AF megint sok vitát fakaszt, persze nem rossz, ha van, de pl. 1:1n-él pár tized milliméteres eltérés már életlenséghez vezethet a kívánt helyen. Sok esetben a fókuszmező, még ha egy fókuszpontot használunk is, túl nagy területet fed le, a gép nem tudja helyesen eldönteni, pontosan hova is szánjuk a fókuszt. De ez igazából nem a makró objektívek hibája.