Köszönöm!
Csak annyi választ kaptunk, hogy panaszunk jogos, keressünk egy ügyvédet és indítsunk jogi eljárást, ha nem hajlandó a munkáltató belsőleg rendezni ezt a problémát.

Kis városunkban csak néhány ügyvéd van. Megkerestük őket. Az első szóba sem állt velünk, a másik csak annyit mondott, hogy sajnálja, de jelenleg a meglévő ügyei úgy lekötik, hogy nem tudja vállalni a képviseletünket. A harmadik már egy kicsit beszédesebb volt. Elmondta, hogy bár teljesen tiszta és teljesen jogos, amit el akarunk érni, de ez akkor sem valószínű, hogy úgy lesz. Hangsúlyozta, hogy igazságszolgáltatás nincs, csak jogszolgáltatás. És akinek a jogi szakembere jobban tekeri, csűri-csavarja az ügyet, az a fél jöhet ki győztesen. Mivel a mi esetünkben a cég vezetésében (ha kis mértékben is de) hatalmon lévő politikai érdekeltség is van, így már eleve vesztesként indulhatnánk. Kiderült, hogy a korábbi, helyi ügyvédek is vélhetően emiatt nem vállalták az ügyünket. 

Javasolta, hogy a megyeszékhelyen keressünk egy munkaügyi jogászt, aki esetleg szembe mer szállni az ilyen céggel a munkaügyi bíróságon. Bár a veszélye így is fennállhat, hogy ha kiszivárog mi készülne, azonnal kirúgja az "elégedetlenkedő" dolgozókat, vagy ellehetetleníti a cég. A jelenlegi munkatörvényköny ide vonatkozó pontjai és a dolgozókra erőltetett egyoldalú munkaszerződés szerint bármikor, bármilyen indokkal (különösebb magyarázat nélkül) ezt megtehetik, természetesen végkielégítés nélkül, hiába a cégnél ledolgozott húsz, harminc év!

Tehát, vagy beletörődünk a kifizetetlen túlmunkába, és nyomjuk így tovább, vagy fogjuk a sátorfánkat és odébbállunk. 

Elég szomorú, hogy közel 30 év munkaviszony után ezt kell megérni a becsülettel dolgozó melósoknak!