A hőre lágyuló műanyagok feldolgozására számos eljárás létezik. Néhányat vázlatosan leírok.

Talán a legtöbbet hallott, a fröccsöntés. Képzelj el egy, legalább két részből álló öntőformát, olyant, mint amibe például fémet öntenek, csak itt a forma a fém, és a beömlő nyílás vízszintesen nyílik. A beömlő nyíláshoz illesszünk hozzá egy olyan berendezést, mint egy hurkatöltő, és azt melegítsük kívülről. A műanyag megömlik, és gyorsan benyomjuk a hűtött fémformába, ahol megszilárdul.

Persze több adagnyi anyagot szokás a hengerben tartani, hogy legyen idő a felmelegedésre gyorsabb gyártás esetén is. A fűtés is több eltérő hőmérsékletű zónára oszlik.

Ennek a technológiának a szokásos módja az, hogy nem egyszerű dugattyút, hanem csigadugattyút alkalmaznak. A csigadugattyú olyan, mint egy húsdaráló csigája, de nem csak forgatni lehet, hanem előre, hátra mozgatni is.

Amikor a forma teli van, forgatják a csigát, és engedik, hogy a bekerülő anyag hátra nyomja a csigát. amikor a csiga előre szállította a szükséges mennyiségű anyagot, akkor kinyitják a formát, kiveszik a készterméket, bezárják a szerszámot (formát), és a csiga gyors előre nyomásával bepréselik a következő adagot.

Így készítik például a LEGO kockákat. Alig látható, pici tű méretű nyíláson fröccsöntik be az anyagot. Ide biztos nem használható szennyezett anyag, mert a beömlő nyílás eltömődik, és selejt selejtre keletkezik. Egyébként nem semmi az a teljesítmény, ahogy  azt biztosítják, a színek, és méretek évtizedeken keresztül változatlanok, és a Nyíregyházán most gyártottak pontosan illeszkednek a 30 évvel ezelőtt Dániában gyártottakkal. (Nekem is van 30, évvel ezelőtti, olyan, mint az új. A LEGO ABS-ből készül.

Csövet, rudat, lemezt extrudálnak. Az extruder egy  olyan berendezés, mint egy hosszú húsdaráló, melynek a külső része több, szabályozott zónában fűthető, és nincs benne forgó kés, de a lukacsos lemez benne van. A bekerülő anyag előrehalad, megmelegszik, képlékennyé válik, és a gép elején a nyílásnak megfelelő méretben, és alakban folyamatosan távozik. Akkor, ha a nyílás kör keresztmetszetű, rudat, vagy zsinórt lehet gyártani, ha téglalap alakú, akkor lemez készül.  Amennyiben a nyílás külseje kör keresztmetszetű és a lukas tárcsára szerelünk egy tüskét, hogy a nyílás körgyűrű alakú legyen, csövet lehet gyártani.

Az extrudálásnál nem jó, ha az anyag melegítve nagyon folyik, mert nem kezelhető jól, amikor az extruderből kilép. Olyan különbség kell legyen köztük, mint mondjuk a nokedli tészta, és a csipetke tésztája közt.

Akkor, ha a tüskén, igazából torpedónak hívják, keresztül kellő nyomással levegőt vezetnek a készülő cső belsejébe, olyan vékonyra fújható fel, hogy fólia keletkezik. Nyilvánvaló, hogy más tulajdonságú anyag kell a föld alá temetett földgáz vezetékhez, és az uzsonnás zacskó fóliájának gyártásához.

Már volt szó a polietilénekről. egyes polietiléneket csövek, másokat fólia, megint másokat föccsöntött termékek gyártására fejlesztettek ki. (És akkor a többi feldolgozási módot nem is említettem.)

Az etilén „kiegyensúlyozott” molekula. Ezalatt azt értem, hogy mindegy, hogy melyik irányból közelitek hozzá az elektromágneses erőtér körülötte homogén. A vinilklorid esetén ez nem igaz, mivel az egyik szénatomon lévő klór erősen negatív. Ennek köszönhető, hogy a polietilén taszítja a vizet, a PVC meg nem. ( A klórnál negatívabb a fluor. Ha a klór helyett fluor lenna, akkor nagyobb lenne a molekula két vége közt a diferencia. Viszont, ha az összes hidrogént az etilénben fluorra cseréljük, megváltozik a helyzet. A tetrafluoretilén kiegyensúlyozott molekula. A poli-(tetrafluoretilén), legismertebb márka nevén a TEFLON, erősen taszítja a vizet, és szinte minden mást.)

Az egyik úgy viselkedik, mint a víz, a másik, mint az olaj. Nem is lehet összekeverni őket.

A PVC fólia, nem regenerálható együtt a polietilén fóliával. De ki az, aki megkülönbözteti?

Amit eddig leírtam, azok tények, még akkor is, ha alaposan leegyszerűsítettem.

A következők, bár tartalmaznak tényeket, inkább a véleményemet tükrözik.

Leginkább az elbomló szemetet kellene a többitől elkülönítve gyűjteni.  Ahol arra mód van, komposztálni, és ami nem komposztálható, azt levegőtől elzártan kezelni, hogy metán szabaduljon fel. A metán hozzá keverhető a földgázhoz, de a vegyipar is fel tudja használni. Akár műanyagok gyártására is használható. Például New York szemetének jelentős részét hatalmas területen tárolják, földel fedik le, szondákat eresztenek a szemétbe, és a keletkező metánt felhasználják.

A szemétbe kerülő többi anyag ipari módszerekkel szétválasztható. Persze a veszélyes hulladékok külön kezelendők, de az külön történet.

A fémek, az üveg, a műanyagok külön választhatóak.

Persze érdemes a könnyen azonosítható dolgokat akár külön is begyűjteni, papír, pille palack.

A műanyagokat zárt térben, oxigéntől elzártan bomlásig kell melegíteni, ekkor többnyire szénhidrogének keletkeznek, és ezek a rendszerbe visszaforgathatóak.

Tudok ezzel kapcsolatos kísérletekről, lehet, hogy vannak műszaki nehézségek, de szerintem inkább a gazdaságosság lehet a probléma. Olyan ez, mint a palagáz. Drágulnia kellett az olajnak ahhoz, hogy megérje kitermelni.

Meg persze környezet tudatos viselkedést is igényel, és sok-sok pént!

 

Nem tudom sikerült-e leírnom eleget ahhoz, hogy látható legyen, vannak olyan tőlünk független körülmények, melyek lehetetlené teszik a műanyag háztartási hulladékok nagyon nagy részének regenerálását. Lehetünk mi a legügyesebb nemzet, a sámánok ráolvasása nem oldja meg ezt a problémát sem. Persze jó lenne, ha az emberek többet tudnának, és beszélnének ezekről a dolgokról. Kevesebb Való Világ, és több valódi világ kellene, a problémáival, és lehetőségeivel együtt.