Igyekszem úgy írni, hogy ne legyen tele a szöveg képletekkel, és szakszavakkal. Teljesen azonban nem tudom elkerülni. Ha valamit nem írok le elég érthetően, érdemes rákeresni a gugliban, vagy nem sértődöm meg, ha én kapok kérdést.

Nézzük a képleteket. Szó volt az acetilénről. Két szénatom, hármas kötéssel egymáshoz kapcsolódva, a maradék vegyértékeken hidrogén. ( képlete: C2H2). Akkor, ha sósavval reagáltatjuk vinil-kloridot kapunk. C2H2 + HCl → CH2=CH–Cl (vinil-klorid).

A benzol C6H6 összegképletű gyűrűs szénhidrogén. Jellegzetes szagú, átlátszó, szobahőmérsékleten folyékony anyag. Jelentős mennyiségben nyerhető ki a kátrányból is.

Akkor, ha egy benzol molukula, és egy vinil-klorid molekula úgy kerül összekapcsolásra, hogy a benzolból, és a vinil-kloridnak a csak hidrogént tartalmazó szenénél lévő hidrogént elvesszük, és a felszabaduló vegyértékkel összekapcsoljuk a két molekulát eggyé, akkor vinil-benzolt kapunk. Hétköznapi nevén ez a sztirol.

A sztirol a polisztirol monomerje. Monomer, az az anyag, amely képes önmagéval, vagy más monomerekkel összekapcsolódva nagy molekulát létrehozni.  Ez a polimer, ha ezt egyfajta molekula teszi, és kopolimer, ha többfajta. Szokás a sok, de nem elég sok molekula összekapcsolódásával keletkezett anyagot oligomernek nevezni. Ha több féle anyagot kapcsolunk össze lehet a kiindulási anyagikat komernek is nevezni.

A sztirol átlátszó, jellegzetes szagú, szobahőmérsékleten folyékony, anyag.

Állás közben, különösen, ha napfény éri önmagától polimerizálódik. A polimerje szilárd. (Persze ez a szilárd, azért folyadék, ahogy azt korábban leírtam.)

Egyes kémiai reakciókhoz, hogy létrejöjjenek energiaközlésre van szükség. Ez az aktiválási energia. Számos reakció, ha elindult képes több energiát termelni, mint az aktiválási energia. Ezeket csak beindítani kell, és fenntartják magukat, sőt! Gondoljunk a puskaporra.

Modellezzük ezt a dolgot energetikailag. Képzeljünk el egy hosszú lejtőt. Valahol a tetején csináljunk, egy lukat. Tegyünk bele egy golyót. A golyónak helyzeti energiája van, de ahhoz hogy ezt mozgási energia formájában hasznosítani tudjuk, ki kell emelni a gödörből. Az az energia, amit további helyzeti energia formájában hozzáadunk, az az aktiválási energia. Kis gödör, és nagy lejtő esetén világos, hogy a mi szempontunkból energia többletet nyerünk, ha legurul a lejtőn..

Megtehetjük, hogy a golyót nem emeljük ki a gödörből, hanem ásunk egy alagutat. Az, ami ezt a lyukat ássa a kémiai reakcióknál az a katalizátor.

Nyilván, ha egy gödörbe sok golyó van, akkor jobb egy alagút, mint minden golyót felemelni, különösen, ha a felemelés, az aktiválási energia, szükséglet magas.

A sztirol esetén az aktiválási energiát szolgáltathatja melegítés, és akár a napfény UV sugárzása is. Polimerizálódáskor nem szabadul fel nagy hő, ezért nem kell olyan intenzív hűtés, mint a PVC-nél. Nem szükséges vizes közeg. Lehet tisztán, néhány segédanyag bekeverésével, polimerizálni. Ez a tömb polimerizálás.

A plexi lemezeket is tömbpolimerizálással állítják elő. A monomerje a metil-metakrilát. Először csinálnak egy „oligomert”, elő polimert.  Ez egy méz sűrűségű anyag. Ezt az anyagot két egymástól megfelelő távolságra lévő üvegtábla közzé öntik, persze a széleket lezárják. Ezeket a táblákat, hogy a levegő eltávozzon vákuumozzák, és napokig 37 fokon tartják. Ezalatt a polimerizáció befejeződik, a terméket kiveszik az üvegtáblák közül méretre vágják, és kész.

A hőre lágyuló műanyagok, többnyire folyadékok, ha szerkezeti alapon döntünk halmazállapot kérdésében.

Ha ezeket az anyagokat melegítjük, meglágyulnak, és egyre kisebb, és kisebb viszkozitással rendelkező anyag ként viselkednek.

Ilyen a PVC is csak az a baj, hogy a lágyulási hőmérséklet tartomány közzel esik a bomlási hőmérséklethez. Bárki tapasztalhatja, ha mondjuk, egy csatornacsövet melegít. A polisztirol is meglágyul, de szerencsére nem kezd olyan hamar bomlani.

Ezért lehet, akár folyamatos tömbpolimerizálást végezni.

Képzelj el egy függőleges, hosszú fém csövet, melynek az alján, mint egy kolbász töltőnél van egy lyuk. A palást, több zónában elektromosan, szabályozhatóan fűthető. felül szivattyúval benyomjuk a monomert, az halad lefelé, melegszik, polimerizálódik, és mire kész a polimer, addigra elég meleg ahhoz, hogy meglágyuljon. A cső alján a kész polisztirol folyik ki. (Ez egy lágy massza.) A kifolyó szálat bevezetik egy vízszintesen lévő vizes hűtőkádba, ott megszilárdul.  A procedúra végén egy berendezés Tűzkőnyi méretű darabokra vágja. Ez a granulátum.  Később ezt dolgozzák fel. (No persze, valójában ennél komplikáltabb a dolog, de ez a lényege.)

A polisztirol víztiszta rideg, kemény anyag, szoktak belőle például olyan tálcát készíteni, amely hasonlít egy ólomkristály tálcára.

Felmerült az igény olyan termékre, mely nem olyan törékeny, mint a polisztirol.

Ezt az igényt sztirol tartalmú kopolimerekkel lehet, többek közt, kielégíteni.

Sztirol, és butadién kopolimerizálásával állítják, elő az un. ütésálló polisztirolt.

Akkor, ha akrilnitrilt, butadiént, és sztirolt használnak a kész polimer neve ABS.

Vannak egyéb, kevésbé elterjedt sztirol tartalmú kopolimerek, vagy kémiailag azokhoz közelálló termékek. Ezek jól használhatók használati tárgyak előállítására.

Ezek a keverék polimerek, többnyire egymással is keverhetőek. Ekkor polimer keverékekről beszélünk.

A butadiént egyébként műgumi előállítására is felhasználják. Lehet olyan butadién tartalmú terméket előállítani, mely nem térhálós, de másodlagos kémiai kötések révén olyan mintha gumi lenne.

Puff neki, nem minden gumi, ami gumiszerűen viselkedik. Ez is megnehezíti a regenerálást.

Ha apró polisztirol gyöngyöcskékbe pentánt préselnek, ekkor a pentán folyadék, és a gyöngyöcskéket később egy formába téve megmelegítik, a gázzá váló pentán felfújja a polisztirolt, mint a víz a pattogatott kukoricát.

A polisztirol remekül ég. Ott ahol ez gondot okozhat, égésgátolt terméket KELL használni. Szerintem a házak külső szigeteléséhez is!!

Aki nem azt használja veszélyezteti magát, és családját.

Magyarországon a Dunastir gyárt, vagy gyártott?, Százhalombattán polisztirolt, és „hungarocellt” is. A finomító közelsége előny.

A rendszerváltás előtt nem volt gyártás nálunk. A szovjetunióból kaptuk a szükséglet java részét. A kereteket államközi szerződés szabta meg. Aztán az illetékes külker vállalat képviselői kimentek szerződni. Kellő mennyiségű vodka, és lánchíd konyak elfogyasztása után megegyeztek abban, amit valójában már az államközi szerződés rögzített. Igyekeztek elérni, hogy a szovjet fél valamiért „kénytelen” legyen eljönni hozzánk. Ez nekik olyan volt, mint nekünk nyugatra utazni.

A megállapodásnál ott volt az Országos Anyag és Árhivatal is. A kontingenst, ami nem fedezte az ország igényét, ők osztották el a nagyobb vállalatok közt. A kisebbek a kijelölt TEK vállalaton keresztül kaptak, ha kaptak.

Egy kis baksis itt, egy kis baksis ott, egy kis primőr a TSZ melléküzemágából, néhány határidő napló, üzleti ebéd. nem kell feltétlenül nagy dologra gondolni, és máris volt, talán több is, mint kellett volna az alapanyagból.

No , akkor megfogtad az isten lábát. Kicsit átkeresztelve exportálhattad nyugatra, mert az anyag olcsó, és jó volt. Lett export számod, fejleszthetted a bért, kaptál válon veregetést,  vándor zászlót,  kiváló vállalat lett a cég. Sőt importálhattál egyéb anyagot.

Az anyag hiány esetén, akinek van anyaga, annak van munkája, és meg is kérheti az árát. Ha nem volt kapacitásod, akkor bérmunkában, csekélyke bérért elvégeztetted azzal, aki nem tudott szépen mosolyogni arra, aki osztotta a kontingenst.

Ezt csak azért tettem hozzá a dologhoz, hogy legyen egy példa miket okoz az, ha az állam túlszabályozza a piacot.