Az MNB munkatársak által idézett egyik tanulmány kimutatta, hogy azokban az országokban ahol hosszú távú fix kamatozású belföldi devizában denominált hitelek elérhetők voltak, ott nem terjedt el a devizahitel. A régiós országok közül a teljes időszakban csak Csehországban és Szlovákiában volt ilyen konstrukció, így nem meglepetés, hogy ez a két ország került a legszerencsésebb országcsoportba. Mint ismert, és fentebb is írtuk, hazánkban ezt a lehetőséget költségvetési okok miatt 2003-ban megszüntették.

De a devizahitelek felfutása szempontjából nem csak 2003-ban követtünk el hibát. A kockázatokat felismerve Lengyelországban és Lettországban már 2007 végén szigorították a bankok devizahitel-kihelyezésének feltételeit, továbbá Lettországban és Romániában a kockázati súlyozást és a devizakitettséghez kötődő tartalékolási követelményeket szigorították. Keleti szomszédunk abból a szempontból is szerencsésebb helyzetben volt (van) nálunk, hogy a devizahitelek 80 százaléka euróhitel, ami ellen részben természetes fedezettséget nyújtott az eurózónában jelen lévő jelentős román migráns populáció által hazautalt jövedelem.

Lengyelország pedig a szabályozás terén nemcsak azért járt a magyar előtt, mert már 2007 végén szigorított, hanem a devizahitelek magyarországi elterjedésének második hullámát lehetővé tevő szabad felhasználású jelzáloghitelek elterjedését is szabályozás gátolta.

• forrás: mfor.hu