"Volt egy Fanni nevű lány, aki ... látott valamit, de ő nem Mátranovákon lakik, hanem Székesfehér váron. Oda meg nem juthatott le Gyula bá."
Ahogy az egyik lényről kiderült, hogy egy hajlott hátú öregember, úgy a másikról is simán kiderülhet ugyanez, elvégre elég sok ember téblábol a Kárpát-medencében.

A régi történetből ez a rész tetszik:
""Eddig mindenki hülyének nézett, és én is magamat. Nem hittem a történeteknek, de mégis kísértettek. Egyszer ráakadtam neten egy leírásra, egy lényről, ami a Mátrában lakik. Így már én is hittem magamnak, és megosztottam a sztorijaim egy fórumon."

Vagyis a mennyiség diadala:
Attól ugyan semmivel sem lett a lény valóságosabb, hogy többen beszéltek róla, de a folyamat egy idő után öngerjesztővé vált, a történeteket egyre többen és egyre bátrabban adják tovább, és persze a pontosság sem garantált. (Gyula bá is 220-ig "növekedett")